2016. november 30., szerda

Prológus

Sziasztok, blogmanók! :)
Újabb blog, újabb történet a láthatáron. Ezúttal egy fantasztikus 
sztoriba kezdek bele, hogy kipróbáljam magam ebben is.  Olvastam
már ilyen regényeket, és imádom is őket, úgyhogy itt volt az ideje, hogy
írjak én is egyet. Ha tetszik a történetem, írd meg a véleményed alul, 
vagy iratkozz fel. xoxo Writer Girl :)

1.


A rideg kőfalak visszaverték a folyóson végigszaladó gyereksírást. A Szent Pál Nővérei kolostor apácái egy emberként mormolták az imákat a kisbaba épségéért.  A nővérek szentül hitték, hogy egy elmondott ima segít a gonoszság ellen, s nem is sokat tévedtek, lévén, a gonosz mindig a nyomodban van, csak nem úgy, ahogy a mai emberek azt elgondolnák. A gonosz ott van mindenütt, keresi az alkalmat, hogy elragadjon, és ha egyszer megtette, soha nem menekülhetsz előle. Bár egyetlen imádság még nem ment meg tőle, a gonosz mindenképpen magához vesz, ha már kiszemelt téged.

Az ágyon vonagló nő egy utolsó sóhajjal esett vissza a párnák közé, arcáról lerítt a megkönnyebbülés, s mellette valamiféle bánat is. A legfőbb nővér a kezébe vette az apró testet, gondosan megtörölgette, áldásért fohászkodott, miközben egy keresztet rajzolt az újszülött homlokára. Ahogy a baba felbámult rá a nagy szemeivel, a nővér szemében összefutott a könny. Sietősen egy keze ügyébe kerülő pokrócba csavarta a kisdedet, s az anyja felé nyújtotta.
- Isten áldásával gyönyörű kislánya született - mondta lelkesen. A nő gyönge karjával átölelte a gyerekét, apró csókokkal árasztotta el a homlokát, miközben valamit a fülébe sugdosott, vigyázva, hogy a nővér semmiképp se hallhassa meg.
Szeretném, ha megkeresztelné - nyújtotta vissza az öregasszonynak, miközben a karja annyira remegett, hogy félő volt, mindjárt elejti a törékeny kis lényt. Az öregasszony gyanakodva összehúzta a szemét, úgy méregette a másik, szinte már-már hulla sápadt nőt.
Ilyen sietős? Csak nem keresik? kérdezett vissza. A nő nem felet, csak a fejét rázta, jelezve, hogy nem.
- Nincs sok időm. Minél hamarabb akarom ezt - válaszolt reszketegen. A nővér még egyszer összehúzta a szemét, de kisétált a kisdeddel, az oltár mellett aztán belemártotta a szentelt kútba, s társaival együtt jókívánságokkal látták el a kislányt.

Az egyedül maradt nő ismét felsóhajtott, érezvén, itt az ideje, távoznia kell. Már látta is maga előtt a mennyei fényt, utolsó erejével kibontakoztatta hatalmas, hófehér szárnyait, s hagyta, hogy a fény magához vonja, feleméssze, nem hagyva mást, csak a lelki üdvösséget. A nővér semmit sem sejtett, mikor terhesen, a nagy pillanat időpontjában megjelent a kolostor előtt, holott igaza volt az illetőnek, igen sietős volt a dolga, ha nem akarta, hogy a sötétség megszállja a gyermekét. Az apácák még csak nem is sejtették, kicsoda is ő, pedig annyiszor fordultak már hozzá kérésükkel. Ő volt Ivanna, az újszülöttek őrangyala, aki azt a feladatot kapta céljául, hogy hozza világra ezt a gyermeket, s biztosítsa, hogy épségben és jóságban nőjön fel, védve a sötétség karmaitól. Most elérkezett a megnyugvás, a lánya jó kezekben volt, ő pedig hazatérhetett. Lehunyta hát a szemét, és elengedett mindent, ami az itteni világhoz kötötte őt.
Tíz perccel később az egyik fiatal tanonc szomorú hírt vitt a társainak: a gyerek édesanyja elhunyt.

2.

           
A fiú zavarodottan, félmeztelenül kuporgott az egyik sír tetején, kezét maga köré fonva, sós könnyei hullatva. Fejét lehorgasztotta, hátát meggörnyesztette, sötét haja napbarnított arcába hullott. Hátán verejtéke keveredett a friss sebből kiszivárgó vörös vérrel. Iszonyatos fájdalom járta át, úgy a testét, mint a lelke legmélyét. Reszketett a hideg magánytól, a fojtogató ijedségtől. El se tudta hinni, hogy ez történt velem. Kitaszított. Azzá vált. Az őrangyalok szégyenévé, aki fittyet hányva a szabályokra elszórakozott egy földi nővel, ezáltal egy életre elátkoztatva magát.

A fiú mellkasából keserű zokogás tört fel, miközben a hátán ejtett vágások egyre jobban égtek. A vágások helyén valamikor még két szárny ékeskedett, most azonban nem maradt más, csak a hiányérzet. A hiány érzése, s a halálos kárhozat gondolata.

Bolyongó füst szállt a temetőre, kavargott körbe-körbe, közben olyan hangot adott ki, mint ezer elveszett lélek sikolya. A fiú még jobban összehúzta magát, miközben megpróbálta védeni magát a sűrű füsttől, ami szinte tépte a bőrét, mintha borotvaéles karmok futottak volna végig a testrészein. Felkiáltott, hadonászott, reménytelenül, s füst csak nem akart eltűnni. Egy helyre összpontosult, szinte már olyan volt, akár egy testet öltött lény, valaki, aki nagyon sötét, és nagyon, nagyon gonosz.
- Van egy alkum. De neked be kell tartanod a rád eső részt. És soha, soha nem szegheted meg. Megértetted? - váaszolt a test nélküli hang.
- Előbb mond, mi hasznom származik ebből- replikázott a fiú hirtelen felbátorodva.
- Letépkedték a szárnyaidat, minden tollat szerre. Kidobtak a Paradicsomból. Én mindezt visszaadhatom neked. Új életet, új szárnyakat, új esélyt kaphatsz. Az ára csupán a feltétlen hűség.
- Szárnyak? - kiáltott fel a fiú. - Szárnyakat adsz?
- Amit csak akarsz - dorombolt a sötétség. - Mond, hűséges leszel?
- Igen - válaszolt a fiú pillanatnyi hezitálás után. - Áll az alku.
A sötétség erre még sűrűbb lett, a hang most már közvetlen előtte csendült fel. Hívj engem A Gonoszságnak, szólt újra. S te pedig Damon leszel. Damon, akit a sötétség szült magának.   

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon szeretem az ilyen angyalok vs. démonok sztorikat. Hamar a következőt! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek nagyon örvendek. Nem tudom pontosan, mikor is érkezik a következő rész, de már tervezgetem. :))

      Törlés
  2. Szia, kedves Writer Girl!
    Nagyon tetszik az ötleted, hogy ezúttal fantasy-t írj, én szívesen követem végig a történetet, ugyanis hatalmas rajongó vagyok. Siess minél hamarabb a következő résszel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, majd igyekszem. :-))

      Törlés
  3. Szia! Tudom már régebben feliratkoztam, de még nem írtam véleményt és itt van az ideje. Őszintén mondom nekem nagyon tetszik ez a sztori bár még csak a prológus van fent. Imádom a fantasy történeteket és ez is közéjük került.( persze a többi írásodról ne feledkezzünk meg) Mondhatnám, hogy hozd minél gyorsabban az első fejezetet, de nem teszem, mert erre azt lehetne mondani, hogy: - Még te beszélsz, amikor hónapok óta nem raktál ki egy fejezetet sem. - Igen ez igaz, de akkor is hozd minél gyorsabban. :) Csakhogy tudd már nagyon várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, az igazat megvallva tényleg nagyon szeretném, ha új részt hoznál, én pedig iparkodom, ahogy tudok. :)

      Törlés